Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 201. oldalontalálható.
Irta
LaukaGusztáv.
II. KÖTET.
NAGYVÁRAD, 1858.
Tichy Alajosnyomtatása.
Erdödtől éjszaknyugotnak egy cserjékkel, s fiatal fákkaltarkázott rónán fekszik Madarász nevü oláh-sváb falu. Sem a mult,sem a jelen időben nem birt jelentőséggel, kebelében mégistörténtek események, melyek közől egypárt felemliteni nemcsak nemfelesleges, sőt érdemes is. Én mint egykori erdődi lakos gyakortamegfordultam Madarászon vadászat közben, gyakorta betértem azottani oláh dászkálhoz, ki nekem a következő eseményt hiteltérdemlő arcfintorgatások és szemöldmaltretirozások köztbeszélte.
Vidékszerte ismeretes ember volt Lupuj Páwel a madarászimadarász. 1750-ben született és 1800-ban halt meg. Élt félszázadot.A 18. század közepét kinyitotta és végét befogta. Szeretetreméltóegyügyü ember volt, s talán ez okból tudott mindenféle madaratmegfogni. Nappal többnyire künn lakott a mezőn, cserjén vagyfiatalosban; éjszaka a falu legszélső házában a kereszt mellett.Rendkivül rosz emlékező tehetséggel birt, miért ő igen kevés embertismert, őt azonban mindenk ismerte. Ő meg nem keresett senkit, őtazonban -2- madárvásárlások miatt sokan megkeresték.Keresett anyi pénzt, mennyiből ő egy maga becsületesenélhetett.
Egy kellemes nyári alkonyon épen madarászatra volt az öregPáwel. Valaki megbizta, hogy egy him fürjet fogjon számára. Az öregszavatartó ember volt, s minthogy igéretet tőn, hogy a him fűrjetokvetlenül megfogja, eltökéllte künn a réten addig leskelődni, migterve sikerülend.
Az öreg majd mindenféle kisebbnemü madár éneklését, vagyfütyölését tudta utánozni; hiven utánzó pitypalatyolásával pedigsokszor a tapasztaltabb vadászokat is tévutra vezetgette.
Az esti borulat megérkeztekor már fogva volt a him fürj. Páweljól ismerte fogolymadarát, mert olyat több százat fogott, mégisszemét száját eltátotta, midőn madarát közelebbről vizsgálnikezdette. A him fürj nyakában selyem zsinegen egy arany karikagyűrűlógott. Páwel látta, hogy gyűrü van a fürj nyakában, de az aranyatnem ismerte. Mihelyest dolgai ugy állottak, hogy igéretének elegettehetett, szép csendesen haza ballagott. Épen midőn kisded kalibájaajtaját nyitni akarná, találkozott Medárddal, a tisztelendő atyacsinos és fiatal kocsisával. Legkisebb tartózkodás nélkül beszélteel neki e különös történetet, sőt a gyűrűt is haladéktalanulbemutatta. Boldog éjt, s boldog viradást kivánva váltak elegymástól. -3-
Medárd utközben, sőt odahaza is folytonosan a gyűrűrőlgondolkodott. Bizonyosan nem tudta, de gyanitotta, hogy arany, s azis megfordult emlékében, mint fogna Juliska örülni az ilyen aranygyűrűnek.
Éjjeli 1 óra tájban nagyon is nyáriasan öltözött alak ólálkodottPáwel szegény kalibája körül, s miután meggyőződött volna, hogy azöreg oly jóizüen horkol, mintha fel sem akarna ébredni, nesztelenülbelopódzott az öreg csendes kamrácskájába, lassudan felkereste afürj kalitkáját, a fürjet szép csendesen kiemelte, nyakából azsineget lemetszette, a fürjet vissza helyezte,