BALÁZS B.

-

Történet

BALÁZSBÉLA

TÖRTÉNET A LÓGODY-UTCÁRÓL, ATAVASZRÓL, A HALÁLRÓL ÉS AMESSZESÉGRŐL

BUDAPEST ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD.RÉSZVÉNYT. KIADASA

Költeni annyi, mint itélőszékettartani önmagunk fölött. (IBSEN)

A szerző minden jogot fentart magának, aforditás jogát is

Volt Budán a vár oldalában egy meredek,nagy rendetlen telek. A Lógody-utcától fel aLovas-utig. Az idősebb Novoszád Ferenc birtoka volt.Hanem ő már csak a fent levő kis korcsmáttartotta meg a hozzávaló kétszobáslakással. Ott mérte az uj móri borthárom asztal vendégének. (Inkább csaka szomszédság járt oda). Lent is voltkét kis ház, a Lógody-utcai kaputóljobbra meg balra, melyek szűk éskülönös formájú sikátortalkottak az alsó udvarban. Két-két szobakonyha mindegyikben, Azokat a gyermekeinek adta jussba márrégen. Az egyikben a lánya lakottférjével és két gyermekével.(A férje, Jung János, irnok volt fent avárban.) A másik házban ifjabbNovoszád Ferenc lakott. Ő foltozó varga volt.Kissé félkegyelmű lévén ezt amesterséget is alig tudta megtanulni. Hanem afelesége mosni és takaritani járt ésigy—gyerek nélkül—csak megtudtakélni. Az egyik szobát kiadták tizennyolcforintért. Egy fiatalember lakott benne. Valami festőféle.

Igy hát csendesen éltek és nem is voltmás zavar, minthogy a szobaurhoz néhamindenféle furcsa fiatalemberek és lányokjöttek. Az alagút felől jöttek Pestrőlkéső vacsora után nagy lármával,és hajnalig is fent voltak és zongoráztak.Aztán az, hogy a Jungék fia egy félévóta feküdt már szárazbetegségben és Rosenzweig orvos azt mondta, hogynem is fog többet felkelni. És még bajtokozott a tavaszi viz, mert kimosta a felsőlépcsőt a kőboltiv alatt. (Az öregNovoszád azt mondta, hogy száz év előttott pince volt, mely a régi várhoz tartozottés hogy ott egy alagútnak kell lenni.)

Egyszer vasárnap vacsora után kint ültek azudvarban. A szomszédból is átjött afiatal házaspár. Egy sváb napszámos afeleségével. Egyforma keményítettkék kötőkben álltak vállalösszetámaszkodva.

Egyszer azt mondta ifjabb Novoszádné:

—Hát már május hónapvan.

—Miért gondolja Zelmanéni?—kérdezte a szobaúr, aki a magaajtaja küszöbén ülttörökösen.

—Mert a hold alatt olyan szépvilágoskék bárányfelhők vannak.Tessék nézni. Ha a hold alatt ilyen szépbárányfelhők vannak, akkor májushónap van.

—Akkor van május, mikor a kalendáriumirja.—Szólt bele Jungné.— Hamarabbkiolvashatja onnan, aki tud.

Zelma néni nem tudott olvasni. De Jungné a soknyomorúság miatt volt olyan és ezértnem vette zokon senki. Ő most is csak az ajtóigjött ki, mert odabent a férje is betegenfeküdt.

—Semmi az, amit a kalendárium ir—mondta aszobaúr. Felállt és tiz ujjávalfésülte hosszú, borzas haját ésnézte a holdat.—Semmi az, amit a kalendáriumir. Mikor áprilist irt, olyan köd és hidegvolt, hogy az október sem mindig olyan. Tizenkéttáncos az, aki nem megy mindig rendesen egysorban.Január van mondják, az emberek:szánkáznak és korcsolyáznak. Deegyszerre csak egy fényt tükröz egy ablak. Mivolt az? Egy júliusi alkony szaladt keresztül.És többen is vannak, mint tizenketten. Csak atöbbinek nincs neve. Például mi az, mikorhóolvadáskor olyan bágyadt, puha azerdő, mint nagy nyárban és mégfénye sincs? A többi névtelen. De ma estemajus van.

Jungné vállat vont és hirtelenfordulással bement a lakásba.

—Hát persze—mondta Zelma néniszégyenkező hangon, mert ő sem értetteezt a besz

...