A Nagy Háboru
Anekdotakincse

Összeállította éselőszóval ellátta

NagyEndre

Budapest, 1915 Singer ésWolfner kiadása

Minden jogotfenntartunk

BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA – 12374

-3-

ELŐSZÓ

A háború humora! Hát van ilyen is? Ahol az ember a magaakaratával olyan fáradságokon vergődik át, amelyekben a ló és igásökör tüdővérzéssel roskad össze; ahol a nélkülözésnek ésszenvedésnek poharát mindig utolsó csöppig kell kiinni; ahol ahalál nem lábujjhegyen jár, hanem bömbölve, durrogva, puffanvacsapkod a fülünk körül: hát van ott humor is?

Persze hogy van. Az ember a legcsodálatosabb állat Istenvalamennyi állatja között. Mindenütt megél és mindenhez hozzáalkalmazkodik a természete. Ha a túrista a Vezuv kráteréhezközeledik, elnyomja az az áhítat, amit csak a félelmetesemberfölötti erők bírnak fölébreszteni a lélekben. Érzi a pokolrettenetes tüzét, érzi, hogy a szörnyű megsemmisülés ott forr,kavarog, rotyog a talpa alatt, a titokzatos katlanban.

De a Vezuv krátere mellett nemcsak túristák vannak, hanem békésottlakók is. Ott kapaszkodnak falvaik az égő hegy oldalán. Ottszülettek, ott nevelkedtek és bizonyára ott is akarnak meghalni aszelíd öregség napjaiban. Ott is vannak gyermekek, akik kacagvahancúroznak, a legények ott is csintalankodnak a pirulóhajadonokkal és az öregek ott is mosolygós fejcsóválással nézik afiatal nép bolondságait. -4-

A háborúhoz is hozzászokik az ember, mint a Vezuv kráteréhez.Hiszen béke-időben is borzasztó volna elgondolni, hogy mindenki,aki az utcán sétál, a jégen korcsolyázik, a kávéházban sakkozik, –az mind meg fog halni egyszer. De az a szerencse benne, hogy nemgondol rá az ember. A háborúban egy kicsit megrövidülnek aterminusok, de itt is épp ily kevéssé gondol rá az ember. Ha sokatkell a szabad ég alatt, a hóban hálni, akkor ünnepi gyönyörűséggéválik egy ölnyi széna, amelyre néhanap ráfekhetik az ember.Olyankor ez a széna van legalább is olyan jó, mint egy elsőrendüszálloda matrácos ágya.

Hiszen ez a háború a népek háborúja. Aki ma zordon csatár, aztegnap még szelíd biztosítási hivatalnok volt, aki a kávéházbanidegesen fölfortyant:

– El kell itt pusztúlni, olyan cúg van! Direkt meg akarják ölniaz embert!

Ma bezzeg nem panaszkodik a cúg ellen, pedig a Kárpátokszorosain direkt Szibériából érkezik a fagyos légvonat. Nempanaszkodik, hanem ha sikerül egy szikla déli oldalához lapulnia,elégedetten dörzsöli a kezét:

– Egész Riviéra! Itt aztán pompás!

Ha a háborúban nagyobbak a szenvedések, viszont az örömök isnagyobbak. Sőt az igazi ős örömök csak itt vannak. A békébenleszokott az ember róla, hogy az élet ősi, állati gyönyörűségeitélvezze. Képzelt értékekkel bizgatja magát, képzelt bánatokkalkeseríti el oktalanul az életét. Hogy mi az: egy jó alvás, egy jófalat, egy jó korty egy csöndes patak partján, – ezt a háborúbantanulja meg az ember. Itt kedveli meg a sör-bor helyett a forráskristály vízét, amely a sziklából kitör és a nevetése, amely néhameggyötört lelkéből fakad, olyan tiszta, mint ez a forrásvíz…

Nagy Endre