Az 1813-ik évben Draisz Károly találta fel a kerékpárt, vagyamint idegen szóval nevezik: a biciklit. Különösnek látszik, hogya vasúti mozdonyt, amely pedig sokkal bonyolultabb szerkezetű,már előbb feltalálták, pedig a mozdonynak az alapja—anégykerekű kocsi—már megvolt, két egymás mögött álló kerékenhaladó közlekedési eszközt azonban az 1813-ik év előtt még nemismertek.
Hogy két egymás mögött elhelyezett keréken is lehet utazni, arraDraisz jött rá először abból a megfigyelésből, hogy az erőslendítéssel elgurított kerék nem dűl el addig, ameddig mozog. Azelső kerékpár ennek alapján készült: két fakereket olyanformánkötöttek össze, mint ahogyan a mai kerékpárnál is látjuk. Az elsőkereket kormányozták. Draisz ezt az egyszerű szerkezetet úgyhajtotta, hogy a lábaival felváltva a földre ért és így lendítettegyet-egyet a kerékpáron. Ezen a kezdetleges módon négyszer olyangyorsan tudott haladni, mint a gyalogos ember.
Draisz Károly 1785-ben született a németországi Karlszruhevárosban. Már kora ifjúságában érdekelték a gépek, mindenféleszerkezetek és csak a családja kívánságára választotta a katonaipályát. Nem is katonáskodott sokáig, korán visszavonult és atalálmányainak élt. Először húsvágógépet szerkesztett, utóbbírógép szerkesztésén törte a fejét, majd másféle találmányokjártak az eszében. Sok eleven gondolata volt, de mind közöttlegnagyobb sikere a kerékpárnak—vagy mint akkoriban nevezték: a»futógépnek«—lett.
A kerékpár feltalálása az 1813-ik évre esik: ennek az évnekdecember hónapjában mutatta be Draisz Károly az orosz cárnak. Azelső kerékpár szerkezete még nagyon kezdetleges volt, tehát nemis lépett vele a nyilvánosság elé. Négy esztendeig dolgozott ésgondolkodott a javításán, végre 1817-ben elhatározta, hogybemutatja az új közlekedő-eszköz gyakorlati használhatóságát. AMannheimből Schwetzingenbe vezető négyórás utat az új találmánysegítségével egy óra alatt akarta megtenni. Akik a tervrőlhallottak, nevetve fogadták:
—Hacsak egyfolytában nem szalad,—mondták—akkor azzal a kétfurcsa kerékkel a félutat sem teszi meg!
Draisz nem vitatkozott velük, hanem elindult és egy óra múlva akitűzött céljához ért. Aki a mai kerékpárt ismeri, ezen nyilvánnem csudálkozik, de arra kell gondolnunk, hogy milyen volt az akerékpárszerkezet, amelyet Draisz Károly ezen az útján használt.Két fakerékre nyereg volt erősítve, az első keréken akormányzószerkezet. Ezen a kerékpáron a lábaival lökdöste magátelőbbre, mert még nem tudta annak a módját, hogy miképen ülhetnerajta, anélkül, hogy a földet érintenie kellene.
A második nevezetes útja az újfajta gépen Karlszruhéból a franciahatáron fekvő Strasszburgba vitte: ezt a nagy útat, amelygyalogszerrel tizenhat órába telt, négy óra alatt tette meg. Aváratlanul nagy sikerek mellett is Draisz ugyanazokon a bajokonés vesződségeken ment keresztül, mint amelyek minden újítót ésfeltalálót nyomon követnek. Valóságos néptömeg kísérte,valahányszor újfajta közlekedő-eszközével Karlszruhe város utcáinmegjelent. A gyerekek körülfogták és nagy zsivajjal, lármávalkövették.
Draisz Károly bemutatja találmányát a közönségnek
A feltaláló azt akarja igazolni, hogy a kerékpárral lépcsőkönlefelé is biztosan halad.
Draisz