Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 259. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=bPViAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XXXIII. KÖTET
NÉVTELEN VÁR.II.
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1895
NÉVTELEN VÁR
TÖRTÉNELMIREGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
II. RÉSZ
A FRANKLIN-TÁRSULATTULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1895
HETEDIK RÉSZ.
ÚJ ÉLET A HÁZNÁL.
I.
Mikor a haza áldozatokat követel: igaz honfinak kötelességeazokat meghozni, bármily nagy lemondásba kerüljön is.
Így tett Drávakereszturi Görömbölyi Bernát alispán úr s, a midőna megye rendei részéről kötelességévé tétetett, hogy az 1808-kiországgyűlés 2-ik törvényczikkelye 1. §-ának és az azt követőparagrafusoknak személyes megjelenésével is érvényt szerezniserénykedjék.
A feladat ez volt: megjelenni személyesen azoknál a«potior»-oknál, a kik a 3. t. cz. 17. §-a értelmében a «lustratió»alkalmával saját becses személyeik és illetőleg lovaik helyett a«birsagium»-ot küldték meg: az ötven nehéz márkát.
Ezek közé tartozott Vavel Lajos.
Az alispán feladata volt e refractariusokat patrioticusargumentatiokkal ad meliora capacitálni.
Az áldozat pedig abból állt, hogy arra az időre, a mit e czélbóla Névtelen Várban eltölt, a pipázásról le kell a tekintetes úrnakmondani.
Elszánta rá magát.
Jövetelét megelőzőleg levelet írt a grófnak, egész cordiálisanelőadva multkori gyors visszavonulásának indokait s bejelentvehivatalos látogatását; nem hagyta említetlenül a fatalislabodafőzeléket és a békaczombokat sem. -2-
Szokás szerint adomával köszönte be.
– Úgy teszek, gróf úr, mint az egyszeri légátus, a ki az elsőkinálás után hasztalan várva az óhajtott másodikra, maga szólítámeg a házigazdát: «mit is tetszett csak az elébb mondani?»
Vavel ezuttal mosolygásra kényszeríté az arczát; helyre akartahozni a multkori gorombaságát ily tekintélyes férfival.
– Szívesen látott vendégem az alispán úr.
– Ugyan kemény időnk van már novemberben.
– Egészséges idő egészséges embernek.
– A gróf úr az utóbbi időkben betegnek méltóztatott lenni.
– Nem én. Tudtommal semmi bajom sem volt.
– No mert onnan gondoltam, hogy nem méltóztatott eljön