Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 194. oldalontalálható.
ELBESZÉLÉS
IRTA
AMBRUSZOLTÁN
A NYUGAT KIADÁSA, BUDAPEST,1910.
Légrády Testvérekkönyvnyomdája. Budapest.
– Majd bolond leszek!… – kiáltott föl magában Légváry Artur, aziró, vagy valjuk meg őszintén: Langer Antal, gázgyári tisztviselő(igy alighanem többen ismerik).
Magában volt, a dolgozószobájának nevezett vacok divánján, deazért igazán fölkiáltott, – olyan erővel tört ki belőle azelkeseredés.
– Majd bolond leszek!… – ismételgette valamivel csöndesebben,kissé fáradtan, kissé panaszosan.
Aztán folytatta a magával való beszélgetést, de már nemhangosan:
– Majd bolond leszek a vén természetről irni verseket, arózsákról, a csillagokról, meg az öreg, elavult, ósdi szerelemről!Majd bolond leszek emberi indulatokról és emberi gyöngeségekrőlfecsegni a regényeimben, alakokat rajzolgatni, piszmogni, ahelyett,hogy szabadjára bocsássam a képzelődésemet és a tollamat! Majdbolond leszek jellemekből, történetekből és helyzetekből épitgetniföl szindarabot, a már -6- régen elrongyolódott recipe szerint! Minthabizony nem tudnám, hogy mi kell a sokaságnak! Mintha én nem volnékképes megcsinálni ugyanazt, amit más! Mintha én volnék az egyetlen,aki nem tud haladni a korral! Mintha én nem tudnék ugy irni,ahogyan a legujabb divat kivánja!
Fölkelt a divánról, le- s följárt cellájában és igydohogott:
– Én is tudok homályosan beteges és betegesen homályos lenni, haakarok. Én is tudok érthetetlen fájdalmakat tettetni, sátániizgatottságban tombolni és tobzódni, félisteni mámort mimelni,fenségesen összefüggéstelenül handabandázni, szinekben és szavakbankéjelegni, uj ritmusokat kieszelni és duhajul művészien zenegni. Énis tudok tótágast álló erkölcstant és az igazság cimén szeszélyesvilágmegitélést vágni bele a burzsoá pofájába és én is tudok arohanvást haladó nyugtalan lelkekkel madárnyelven kacérkodni, ujszempontokat horgászva ki az új idegességekből. Én is tudok uj meguj pápaszemeket találni, ellene fordulni mindannak, ami eddig volt,problémákat rugni bele a társadalom gyomrába, uj életszemléletteltüntetni és uj formákat csavargatni ki a régiekből. Szóval, én istudok szépen, divatosan, tetszetősen, hatásosan irni, csak akarnomkell.
Leült az iróasztalához, hogy majd megirja a tárcáját. A tárcaigy kezdődött:
– Ibolyaszinü protozoák szövevényes rianásaiból meleg csengésüamulet kénköves fénye lobog föl az Achilleion temperáltonyx-lépcsőin…
Ez a kezdet most már nem elégitette ki. -7-
– Szép, szép, de nem elég modern, – birálta le magát.
Összetépte a papirost és tovább tépelődött.
Légváry Artur, vagy igazi nevén: Langer Antal már vagy tizenötév óta ontotta a betüt, minden délelőtt, délután és este, előbb agázgyárban, később pedig otthon, a zárkájában, anélkül, hogy ezzela kitartó munkássággal valami számbavehető sikert ért volna el. Agázgyárban, ahol álmodozó, tehát nem eléggé józan, hibás léleknektartották, nem tu