Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 196. oldalontalálható.
ELSŐ KÖTET.
PEST.
MÜLLER GYULASAJÁTJA.
1854.
Müller Emilkönyvnyomdája. 1854. Pest, Servitatér 1. sz.
Tanitsatok feledni! Egykor hosszu emlékezetért imádkozám, mostátkozom őket, kik ez ösztönt belém korbácsolák. Napjaim egyszerün,s nyugodtan folytak le, de a véletlen közibe sodort egy napot,szépet, végtelenűl szépet, egy napot boldogsággal és mennyeltelvét; egy napot, mely ugy áll eddig leélt napjaim közt, mintóriási sivatagon egy bájoló rózsa. És e szép nap megzavarálelkemet. – Boldogtalan én! kinek olly kevés szép jutott azéletben, hogy még azon egyetlen, – azon tündéri nap szépségeirecsak kinnal emlékezhetem; de mikor vágyakat ébreszte bennem,szilárdságomból és eszméimből kiforgatott, akaratomat meghajtá…átko… nem, áldott legyen emléke, hisz e nap nélkül alig tudnámelképzelni, minő lehet a valódi boldogság? Óh de azért kelle őtlátnom, hogy ismerni tanuljam: mennyire kopár vala eddigi éltem, sminő boldogtalan leendek ezentul? Ily keserű tapasztalásraszükségem nem vala. E napot, ez egyetlent ohajtnám emlékezetembőlkitörülni. -4-
Laura! téged, angyal vonásidat, hóditó szemeidet, arczodifjusági harmatát, zeneszerű hangodat is felednem kellene? Oh ugynem akarok feledni semmit, és ha az emlékezet emésztő lángjacsikorgó kinok közt minden perczben éltem – egy évét gyilkolandjais meg, feledni nem akarok semmit! Laura! én láttalak és imádlak,Laura én láttalak s ha a lélek halhatlan, örökkön – örökké fog élniemlékezeted.
Borzasztó volt az elkárhozott angyalok büntetése, ők a mennyetbirták – sokáig birták s élvezék; de a kéj, öröm és boldogságközepéből kitaszitattak, – én csak láttam a mennyet, s mióta nemlátom, keblemet a pokol lángja emészti. Szegény bukott kegyenczek!mit ti a túlvilágon szenvedtek, én e világon szenvedem.
Csendesülj szivem; sziv? mi az mit emberi nyelven igy neveznek?Sokszor, mindig hallám, azon érzőtag, melyet öröm, fájdalom,részvét, és szerelem érint, és én hittem mert hallottam. Boldogok!még a fájdalomban is irigylendő boldogok ti, kiknek a szerelemkinai csak egyetlen tagukat gyötri, ti más lények lehettek, mintén; vagy megőrültem? mert nem tudom, hol fáj, nekem mindenem fáj;vagy minden tagom, minden csepp vérem, még lelkem is sziv; mindenemfáj, mióta őt láttam, vagy mióta őt nem látom. És nem éreztem-eegész testben és lélekben üdvet, midőn először Laurát megpillantám?Hol hát a sziv, mely képes örömet és fájdalmat érezni, a nélkülhogy egész lényünket megzavarná.
Illy tartalmu napló, s egy remek – bevégezetlen női arczképhevert Jenő előtt midőn Ákos az ifju müvészhez belépett.-5-
Jenő mellre lankasztott fővel szendergett s arczából bánattengervala kiolvasható, álmán sok éji nyugtalanság utáni lélekfáradtságinkább, mint nyugalom mutatkozék.
Ákos végig tekinté barátját, a naplót átfutá, s az arczképetszemlélgeté.
– Fáradt vagyok – mond Jenő s bágyadtan törölgeté homlokát