Megjegyzések:
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=l_RiAAAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
XXVI. KÖTET
EGY AZ ISTEN. I.
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1895
EGY AZ ISTEN
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
I. RÉSZ
A FRANKLIN-TÁRSULATTULAJDONA
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1895
ELSŐ RÉSZ.
REGÉNY, MELY A VÉGÉN KEZDŐDIK.
I.
A szokott, triviális történet. Az ideál, a szép hölgy, nagyveszélybe keveredik, s abból őt a másik ideál, a hős, kiszabadítja;azután a hála érzetéből kifejlődik a szerelem, végül egymáséilesznek s az emberi lehetőség határáig boldogok.
A rendkívüliségek tetszenek. Érdekkel olvassuk a történeteket, amiket a költők irnak arról, hogy mi lesz a halál után? mi lesz ajövő században? mi lesz a föld utolsó napjaiban? mi megkisértjükleirni, hogy mi lesz a «házasság után?» van-e még ott is élet éspoézis? Laknak-e még a holdban is emberek? Igenis laknak. Annak azegyik oldalán még van valami zöld, s a virányon öröm ésszomorúság.
Ezt ugyan inkább illett volna egy «Előszóban» elmondani: ottsenki sem olvasta volna el, s nem lett volna az olvasófigyelmeztetve rá, hogy itt egy fölöttébb unalmas történettel leszdolga, a mi nem fogja megtéríteni a ráfordított fáradságot.
A veszélyes helyzet a következő:
Képzeljünk egy olaszországi vasuti állomást 1848 tavaszán, amelybe egy más vonat megérkező vendégeinek kell átszállítkozni, akiknek a fülébe ezt a halálitéletet mennydörgik: «due minute!» sazok aztán bőröndöt, kalapokat, esernyőt marokra kapva, kisgyermekeket kezeiknél vonszolva, félregyűrt kalapokkal, földönhúzott shawlokkal, -2- köpönyegekkel, rohannak az ostromokleglehetetlenebbikét megkisérteni: helyet keresve utasokkalcsordultig zsúfolt waggonokban, egymástól elszakított összetartozókkétségbeesve az elválás borzalmai fölött, s útban állók agybafőbetaszigáltatva siető málhahordároktól.
Két úrhölgyet, meg egy urat nagy sietséggel tolt fel a kalauzegy zöld kocsi börtönajtaján, a kik csak akkor vették észre, hogyhol vannak? mikor már benn voltak. Heten ültek már a waggonban:mind férfiak és olaszok, némelyek olyan szivart szívtak közülök, amelynek a füstje savanyú; pálinkát már korábban ihattak s az afokhagymás heringre nagyon jól eshetett, s nehányan közülök alighabagaria csizmát nem hor