KAPOS ANDOR
A TANITÓ
EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK
HORVÁTH ÁKOS
POMPEJI UTOLSÓ ÉJE
EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA
MODERN KÖNYVTÁR
SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ
35. SZÁM
BUDAPEST, 1911
POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA
[Pg 6]
Költeni annyi, mint itélőszéket
tartani önmagunk fölött.
(IBSEN)
A szerzők minden jogot, az előadás és fordítás jogát is,fentartják maguknak. »A tanító« előadási joga Valentin Lajosszinházi ügynöksége útján szerezhető meg. »Pompejiutolsó éje« előadási joga a Modern Könyvtár Szerkesztőségeútján szerezhető meg.
A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE:
VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18.
TELEFON: 6-89
[Pg 7]
A TANITÓ
EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK
IRTA: KAPOS ANDOR
[Pg 8]
SZEMÉLYEK
JÁNOS tanitó
IDA felesége
RIZA leányuk
JENO fiuk
KATICA
Először adták a Kamarajáték-Szintársulatban 1911. Február 18-án
[Pg 9]
Szoba. Egyszerü butorok. A jobboldalon könyvespoic: könyvekkelés irkákkal megrakva. A baloldalon ruhaszekrény, melléjetámasztva nádpálca. Középen asztal, rajta gyufatartó;körülötte székek. Egy nagy karosszék. Pamlag a balszögletben,közel a fenékfal egyik ablakához. A pamlag előttkis kézimunka-asztal. Jobboldalon ajtó, mely a szoba bejárataaz udvar felől jövőknek. A baloldalon ajtó, mely amásik szobába vezet. A fenékfalon 2 ablak becsukott üvegtáblákkal.Kivül rájuk hajol a ház elé ültetett akácsor, televirággal. Ha az ablakok nyitva vannak, kissé kihajolva,akácvirágot lehet tépni.
Idő: Ma, ebédután, egy szép tavaszi napon. Az ablaküvegekenazonban csak megtörve és homályosan verődikbe a napsugár
János, Ida és Riza
JÁNOS (minden mozdulatán, a hangján és a gesztusainmeglátszik, hogy életét az iskolapadok, szepegő diákok közötttöltötte. Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet.Otthon is pattogó modorban beszél. De a[Pg 10]nagy hang mellett, mégis csak egy megkopott, szürke, szegénykisvárosi tanitó. Körülbelül 45 éves. Házikabát vanrajta. Fel-alá járkál): Riza, már megint regényt olvassz!
RIZA (fiatal leány, 15 év körül; mintha az apja nem ishozzá szólna: tovább olvas).
JÁNOS (haraggal): Ide hallgass! (Odalép hozzá és orraelőtt becsapja a könyvet.)
RIZA (durcásan és kelletlenül ránt egyet a vállán): Apa!Mit akarsz tőlem?
JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket.(Szaglász. Észreveszi Riza zsebkendőjét a könyv mellett.)Már megint parfüm. Nem megtiltottam! (Rácsap a zsebkendőre,de)
RIZA (hirtelen felugrik és elkapja előle): Emlék! Nemadom! (Elfut.)
JÁNOS (utána akar rohanni): Adod ide rögtön!
IDA (ki eddig a pamlagon ülve kézimunkázott a munkaasztalelőtt, most abbahagyja a munkát. Egyszerü, igénytelenasszony, ki a gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett.De hangjában, modorában benne van, hogy valahaleánykorában nemcsak jobb napokat látott, hanem jó neveléstis kapott. Megszólal csöndes, szelid szemrehányással): DeJános...
JÁNOS (most már az asszony ellen fordul): Mi az?Tán a nevelési elveimet kifogásolod?
IDA: Én nem kifogásolok semmit... (Riza felkapja a könyvetés anyja szavai közben lábujjhegyen beoson a baloldaliszobába; az ajtót nyitva hagyja) csak ezt a sze