A MŰVELT KÖZÖNSÉGOLVASMÁNYÁUL,
IRTA:
TASSY EDE.
SZEGED,
NYOMATOTT BÁBAIMRÉNÉL,
1867
„Ismerd meg magadat s magad által az embereket; ez ismeretnélkül tudományod holt tudomány.“ Thalestől napjainkig e szavakviszhangzottak a bölcsek ajkain: s valljon mi sikerrel? Az emberkülönös lény: feledve önmagát a külvilág forradalmaiba sovárg,déltől éjig, kelettől nyugatig bolyong; féregkint vájja be magát aföld gyomrába, vagy kifejtekezve a porból, magasra emelkedik, debelvilágát figyelemre sem méltatja.Sokan csak azért rohannak a fonnyasztókéj és életölő gyönyörök posványába, hogy elnémithassák arémletesen viszhangzó, vádló öntudatot, hogy önmagukat feledhessék,és örülnek az őrültek, ha egy nap, egy óra, egy percz elviharzottszenvedélyeik tengerén! Sokan, midőn mindent tudnak és mindentismernek, önmagukat legkevésbé ismerik.Ez oka, hogy a bölcsészet évezredeken által sem vergődhetett kiingatag alapjából; a bölcsek nem indultak ki lélektan úton, „pedigcsak ez az egyetlen igazí célhoz vezető.“ (Szontagh, Rónay.)
„Veniamus nunc ad eam scientiam, ad quam nos ducit antiquumoraculum, nempe ad scientiam nostri. Cui quo magis nostra intersit,eo incumbendum est diligentius Haec scientia homini quamvis naturaeipsius portio tantum pro fine est omnium scientiarum.“ (Baco: dedign: et augm. scient. IV. 1.)
Az emberiség concrét alaku szellemvilága sok tekintetbenhasonlit a tengerhez, mert az, ennek roppant dimensioit nemcsakeléri, s ezzel nemcsak a hullámzás és árapály azonos törvényeitköveti, de egyszersmint ép ugy be van népesítve mint a tenger; azember szellemvilágában mint a tengerben a delfinek és czápáktól atengeri szörnyek és csavargőzösöktől kezdve, le a sima ángolnáig, atehetetlen halászbárkáig, az atomszerű parányig, mozgószellemalakok lakoznak. Itt is a felszinen csábító syrenek,félemberek, vészt sápító szárnyasok, tőkehal, dúshajó, tört árboczés több effélék mutatkoznak. Az ember szellemvilágában is vanszélcsend, olykor szélvészek, hajnalpir, hideg fény, és az emberekszivében ott van a hajók mágnes-tűje: a jobb ösztön, mely partravezérel, és a szélrózsa: a sziv lángja, mely az érzelemváltozandóságát jelképezi. Van az ember szellemvilágának iskikötője az önérzet, melyben jobb meggyőződését szokta az ostromlóviharok ellen oltalmazni, és e kikötő felett mint világító toronyőrt áll az értelem, hogy az eltévedt hajóst magához intse. Azemberek szellemvilága külömböző világitásban szintén különbözőszint mutat, s majd a káprázat koralgyöngyei usszák körül a hajót,majd ismét más világrész vándor madarai telepednek oda. Aszellemvilágnak is vannak mélységei, vadregényes szigetei,veszélyes köszirtei s homokpadjai, melyen az emberi szellem olykormegtörik, vagy megfeneklik. A szellemvilág szinvonala (niveau)olyan mint a tenger viztükre: a tudósok minden magasságot ehezmérnek. A mint a tengerben egy egy sziget a viz alól feltolja magáts idők folytán ismét alámerül, úgy az emb