*
FANTASZTIKUSREGÉNY
IRTA
H. G. WELLS
BUDAPEST,
LÉGRÁDYTESTVÉREK.
Légrády Testvérekkönyvnyomdája Budapesten.
Az idegen február elején érkezett, szeles, télies napon, szakadóhóban, – ez volt az utolsó hóesés abban az esztendőben – és gyalogjött a bramblehursti vasuti állomástól, kis fekete pakktáska akeztyüs kezében. Tetőtől talpig be volt burkolva és puha kalapjánakszéles, lehajtott karimája ugy eltakarta egész arcát, hogy csak azorra hegye látszott ki; a hó tenyérnyi vastagon födte vállait,kalapját, mellét és a kis pakktáskát.
Szinte félholtan támolygott be a „Postakocsihoz“ cimzettfogadóba s ledobva pakktáskáját rekedten kiáltott föl:
– Tüzet, az Isten szerelméért!… Szobát, meleg szobát!…
Lerázta magáról a havat és bement Hall asszonysággal avendégszobába, a hol e rövid bevezetés után és néhánysovereign-nyel nyélbe ütötte a dolgát: megszállt a fogadóban.
Mrs Hall rögtön meggyujtotta a tüzet az idegen szobájában s otthagyván őt, leszaladt a konyhába, mert maga akarta elkésziteni azebédet. Télviz idején ugyanis hallatlan szerencse volt az utasIpingben, meg kellett tehát becsülni az oly vendéget, a ki ilyenkortéved erre és aranynyal fizet. -4-
Mihelyt tehát az ürücomb illendően sülni kezdett, mrs Hall, a kiközben néhány szitokkal és hátbavágással elevenebbé tette örökkéálmos cselédjét, maga ment föl a vendég „ebédlőjébe“, abroszszal,tányérokkal, stb. s roppant buzgalommal, hühóval látott hozzá ateritéshez. De meglepetve látta, hogy ámbár a tüz vigan lobogott akandallóban, az idegen még se vetette le a kabátját, sőt még akalapját se vette le, hanem háttal feléje állt az ablaknál éskinézett a szakadó hóba.
Keztyüs kezeit hátul összefogva tartotta s ugy látszott, hogynagyon elmélyedt gondolataiba. Mrs Hall bosszankodva látta, hogy azolvadó hó mind lecsurog drága szőnyegjére az idegen kalapjáról ésruhájáról.
– Talán kivinném a kalapját és kabátját a konyhába, uram, –szólt édeskésen, – ott hamarabb megszárad.
– Nem kell, – felelte az idegen, meg se fordulva.
De oly lassan mondta ezt, hogy mrs Hallnak ugy rémlett, minthamit se hallott volna; megismételte hát a kérdést.
Az idegen erre kissé megforditotta a fejét s a vállai fölöttnézett a fogadósnéra.
– Még nem vetkőzöm le! – mondta haragosan.
Mrs Hall csak most látta, hogy az idegennek igen nagy kékpápaszeme van s hogy sürü pofaszakállt visel, mely egészeneltakarja arcát.
– Jól van, uram, – felelte udvariasan. – Ahogy tetszik… A szobakülönben is mindjárt átmelegszik.
Az idegen nem felelt s megint kinézett az ablakon; mrs Hallpedig érezvén, hogy rosszkor akart beszédes lenni, gyorsanelvégezte a teritést és eltisztult a szobából.
Mikor ismét feljött, az idegen még mindig -5- ott állt azablak előtt, mint a kőszobor; gallérja fölhajtva, kalapja karimájalegyürve, ugy, hogy egy csipetnyi se látszott az arcából. Mrs Hallcsörömpölve tette le az asztalra a tojást, meg a sonkát és szintekiabálva mondta:
– Itt az ebéd, uram!
– Köszönöm, – felelte az idegen; de meg sem mozdult, amig afo